A Forma-1-es csapat igazgatása mellett több üzleti érdekeltsége van, de az olasz a versenysorozat kereskedelmi jogainak birtokosával, Bernie Ecclestone-nal együtt emellett a brit Queens Park Rangers labdarúgócsapat tulajdonosa is egyben.

A kezdetek, és a Luciano Benettonnal való kapcsolat

Briatore 1950. április 12-én született Olaszországban Verzuelo városában, szülei általános iskolai tanárok voltak. Iskolái elvégzése után az olasz síoktatóként, illetve étteremvezetőként dolgozott.

A hetvenes években Cuneóban élt, amely nem messze található szülővárosától, és Attilio Dutto üzletember asszisztense lett, aki a Paramatti Vernici nevű cég tulajdonosa volt. Duttót azonban 1979. március 21-én megölték, autójában a Vörös Brigád helyezett el bombát. Briatore ezt követően Milánóba költözött, és az olasz értéktőzsdén vállalt munkát, ez idő alatt találkozott a Benetton ruházati cég vezetőjével, Luciano Benettonnal, akivel jó barátok, később pedig üzleti partnerek lettek.

Amikor a Paramatti csődbe ment, az olaszt is belekeverték az ügybe, és csalás miatt Bergamóban négy, Milánóban pedig hat hónap börtönbüntetésre ítélték. Mivel nem akart bevonulni, a Virgin-szigetekre "menekült", ahonnan azonban továbbra is szorosan tartotta a kapcsolatot Benettonnal, és a szigeten üzletet is nyitott. Amikor Benetton az Egyesült Államokban megnyitotta első öt üzletét 1979-ben, Briatorét bízta meg az amerikai üzletág vezetésével. Tíz évvel később az olasz cégnek már nyolcszáz boltja volt a tengerentúlon, így Briatore is egyre gazdagabb lett. Mivel azonban a Benetton üzletek már egymással versenyeztek, az anyacég kétszázra redukálta a számukat az Egyesült Államokban, Briatore pedig új üzleti lehetőség után nézett.

Briatore és a Forma-1

Briatore először 1988-ban vett részt Forma-1-es futamon, akkor az Ausztrál Nagydíjra látogatott el. Luciano Benettonnak ekkor már megvolt csapata a versenysorozatban Benetton Formula Ltd. néven (a korábbi Toleman istállót vette át), amelynek kereskedelmi igazgatójává nevezte ki az olaszt. Majd amikor nem sokkal később kirúgták a csapatfőnököt, Briatore vette át a gárda vezetését, és igazán versenyképes istállót varázsolt a Benettonból.

Briatore felvette, majd gyorsan ki is rúgta John Barnard mérnököt, akinek utódja Tom Walkinshaw lett. Walkinshaw-nak csapatmenedzserként legnagyobb érdeme az volt, hogy 1991-ben a Jordannél bemutatkozó Michael Schumachert a csapathoz csábította. A The Times szerint Briatore viszont tudhatta, hogy Schumacher a legjobb lehet, ugyanis a csapatot a német köré építette fel és a pilóta 1994-ben, Ayrton Senna tragikus halálát követően le is győzte a Williams másik versenyzőjét, Damon Hillt a világbajnoki címért folytatott küzdelemben. Egy évvel később ugyancsak Schumacher nyert, ekkor már a konstruktőri bajnoki trófea is a Benettonhoz került.

Briatore a teljes csapat irányítását is elvállalta, ám amikor Schumacher és a technikai személyzet kulcsfigurái a Ferrarihoz távoztak 1996-ban, az istálló visszacsúszott a középmezőnybe. Az olasz ugyanebben az évben részesedést vásárolt a Minardi csapatban is, de mivel nem úgy tudta volna eladni azt a British American Tobacco cégnek, ahogyan remélte, továbbpasszolta társtulajdonos-társainak, Giancarlo Minardinak és Gabriele Ruminek. A Benetton 1997-ben kirúgta Briatorét, és a helyére David Richardsot ültette, így 1998. és 2000. között az olasz, Renault-motorokat adott el különböző csapatoknak, illetve létrehozta a Supertec Sportot, amely a Benettonnak és még további három gárdának szállított erőforrásokat.

Briatore és a Renault F1

2000-ben a Renault bejelentette, hogy visszatér a Forma-1-be, mert megvásárolta a Benettont, hogy gyári alakulatot faraghasson belőle. Briatore ügyvezető igazgatóként és csapatfőnökként tért vissza korábbi munkahelyére. Az istálló 2001-ben Benetton-Renault-ként szerepelt a sorozatban, majd 2002-től teljesen gyári csapatként, Renault F1 néven vesz részt a királykategóriában.

Briatore 1999-ben találkozott a tinédzser Fernando Alonsóval, akinek elvállalta menedzselését, és helyet biztosított neki 2001-ben a Minardinál, majd a spanyol 2002-ben a Renault tesztpilótája lett. Egy esztendővel később Briatore megvált Jenson Buttontól, és Alonsónak adott versenyzői lehetőséget. Akkoriban sokan felhördültek az olasz döntésén, ám ő csak annyit mondott, majd az idő eldönti, tévedett-e. A spanyol aztán 2005-ben és 2006-ban is világbajnoki címet szerzett, a Renault pedig a konstruktőrök között lett bajnok. A francia istálló és Alonso pedig annak ellenére lett első 2006-ban is, hogy a spanyol 2005. végén bejelentette, 2007-től a McLaren versenyzője lesz. Amikor kiderült, hogy az olasz az addigi tesztversenyzővel, Heikki Kovalainennel helyettesíti a távozó világbajnokot, annyit mondott, reméli, megtalálta Alonso helyettesét.

A Renault Forma-1-es csapatának új elnöke, Alain Dassas 2006. áprilisában kijelentette, mindent megtesz annak érdekében, hogy megtartsa Briatorét, aki végül 2006. szeptemberében a 2007-es és 2008-as szezonra szóló szerződést írt alá a francia alakulattal. 2007. végén pedig az is eldőlt, hogy Alonso visszatér volt csapatához, így újra összeáll az "álompár".